Függöny fel! ....izé... le! - Avagy nézzünk filmet!

 Sok helyről halottam már, hogy írjak valamit ebben a témában, gondoltam itt az ideje már....:)
 Úgyis elérte a filmipar a „tömegfegyverkezés” korát, amikor csak úgy ontja magából a muníciót, aztán valamelyik csak célba talál.
 Nagyon olyan érzésem van egyébként, amikor így végigtekintek a filmtörténelmen, mintha a lőfegyverek tröténelmét nézném. Hogy miért? Vegyük csak szépen sorba:

 - Először jöttek a fekete-fehér filmekkel, és a drága lehetőségekkel a komoly értéket megütni kívánó filmek, amik lehetőleg a teljes
     filmnéző közönséget be akarták célozni, de legalábbis a nagyrészét. (íj-számszeríj) Ilyenek voltak pl. magyar viszonylatban a Lados,
     Sinkovits, stb. filmek – kinek ne tetszene példának okáért a Kölcsönkért kastély, avagy A tizedes meg a többiek, esetleg a Hyppolit a
     lakáj? Persze tudom, ezek már nem a mai generációknak szóltak, de merem állítani, hogy manapság is a legtöbb ember jót vidulna
     ezken is, függetlenül attól, hogy fekete-fehér filmek.

- Utána érkeztek az egyre olcsóbb lehetőségekkel azok az alkotások, amik nagyobb kockázatot vállaltak, nem feltétlen a teljes
     közönséget, inkább csak egy kisebb csoportját igyekeztek megcélozni, de azt lehetőleg tényleg eltaláni, aminek következtében
     tényleg kilövöldöztek kedvelőket, de sokak mellett elszállt a pontatlan lövés. (első puskák, muskéták) Itt indultak be az első
     sorozatok is például, amik a legjobban tükrözik a minőségi változást.
- Aztán érkeztek a színes filmekkel a komolyabb kaliberek – és egyúttal távlatibb lehetőségekkel megáldott művek. Ezek továbbvitték
     az előző pontban foglalt „célcsoportok kilövöldözése” módszert, viszont itt már sokkal biztosabbra mentek, és a színes kép nagy
     előnyt is jelentett mondjuk egy scifi esetében, ami azelőtt nemigen jöhetett szóba komoly sikereket remélve. Persze tudom, hogy a
     társadalmi elfogadókészség is gátolta ezt korábban, de a technológiai újítások a filmiparban azért nagyon sokat javítottak az
     emészthetőségen. (mesterlövészpuskák) Ezek a típusú filmek egyébként szerintem a Star Wars első részében csúcsosodtak ki (nem
     az új, hanem az eredeti ;) ), amit ugyan igen széles körben mebecsülés és elismerés övez a mai napig – nem véletlenül lett annyi
     rész belőle, és mint tudjuk, jönnek még – viszont a filmnéző közösség viszonylag kis hányada az, aki szereti is, nem csak elismeri.
     Hasonló még a Matrix első filmje is, bár ott a filmtörténeti mérföldkő kissé nagyobb volt.

- No aztán beindultak a tömeges sorozatgyártások, többrészes folytatás-filmek, korábbi fekete-fehér filmek átdolgozásai színesbe,
     stb.... Hát itt már lehetett eléggé érzékelni a „lövöldözünk mindenfelé, majd eltalál valakit” verizók. (géppisztolyok) Különösképp a
     szappanoperák bedurranására, illetve a rajzfilmek tömegesítésére gondolok ez esetben.
- És végül elérkeztünk a manapság elfogadott „durrbele, majd lesz valahogy” kategóriába. A filmipar csak úgy sorozza halomra a
     filmeket, hogy lehetőleg minél több pénzt lehúzzanak minden ágazatáról, aminek következményeképp születnek a kritikán aluli
     alkotások, néha-néha megszakítva pár telitalálatos művel. (géppuskák – minigun :P ) Vegyük példának okáért a Birdamic filmeket, a
     Sharknado filmeket, a Macskafogó 2 és a Kis Vukk 2 esetét, ami mellé nagyjából az Inception, a Transcendence és egy-két marvel film
     hozható kontrasztnak.

 Amúgy fura kis kérdés mindig, hogy mi alapján válasszunk filmet. Sokszor csak annyit teszünk, hogy belövünk egy témakört, pl. scifi, dráma, akció, aztán kilövöldözünk egy-két lehetőséget, és ami marad, azt vesszük elő. Vagy újra-elő. Aztán meg már a film felénél tekerünk, mert megint melléfogtunk. A másik véglet meg persze az, amikor valaki csak a kritikákra alapozva választ filmet. Ha nincs legalább 9.0 egy tizes skálán, akkor az már tuti nem jó. Na így meg sok olyan filmet kihagyhatunk, ami amúgy könnyen megeshet, hogy marhára tetszene. Talán a legjobb verzió, amikor a kettőt kissé ötvözve, és belevéve az ismerősök ajánlásait, kiválasztunk néhány filmet, majd amikor valóban filmezni támad kedvünk, kiválasztjuk az éppen aktuális hangulatnak megfelelően a kialakított listából az egyik reményteli alkotást. Így is mellé lehet fogni, de talán kisebb az esélye, hogy már az első 10 perc után tudjuk, mire számítsunk, és még csak a látványa se tetszik esetleg.

 Én arra jutottam magamban, hogy 3 típusú filmet lehet megkülönböztetni:

 - Látványfilmek – azt hiszem kevés magyaráztra szorul a kategória, de azért röviden: azért nézem meg, mert szórakozni akarok,
     élvezni az effectek halmait, az akciót, stb. Ilyenek pl. a Star Wars filmek, a Marvel filmek és a Batllestar Galactica (csak hogy egy
     sorozat is legyen ;) ).
- Elgondolkodtató filmek – szintén kevés magyarázatra szorul: azért akarom látni, mert agytornát akarok. Akár a több csavarral
     összerakott sztori miatt, akár a mélyenszántó gondolatai miatt. Ebbe a kategóriába tudom példának hozni Az őslakó című filmet,
     vagy a Virágot Algernonnak-ot, de akár a Transcendence-t is.
- Nemakarodlátni-filmek – hát ide csak hoznám példának a Világok harca 2, a Birdamic, a Kis Vuk és a Sharknado filmeket.

Persze mindig lesznek átfedő filmek a három kategóriából, (mint példának okáért a Galaxis útikalauz stopposoknak,) de úgy érzem, ezekkel eléggé szét lehet bontani, melyik film hova tartozik inkább. (Ez már amúgy egy jó kiindulási alap, ha esti filmezést tervez az ember, és nem tudja mit nézzen...;) )

 Érdekes fejezet még a témában a rajzfilmek/animék világa. Sok felnőtt nem tudja értékelni (és sok fiatal sem) ezen műfajok alkotásait, mondván: „ez mese, kinőttem belőle”. Tisztelettel jelezném, hogy baromság ez az állítás. Először is kinőni semmiből nem lehet, maximum begyepesedni, és/vagy FELnőni dolgokhoz. Ez pedig nem jelenti azt, hogy el kell vetni automatikusan bármit is, maximum más szemmel fogunk megnézni egyes alkotásokat. Másodszor pedig... Hát nem fogok itt finomkodni: aki nem fogja fel, hogy minden műfajban lehetnek remek, és sokatmondó, elgondolkodtató, de minimum élvezetes alkotások, az nem felnőtt, hanem begyepesedett. Nem szimpatikus állapot, a beszűkült látókör sose jó semmire, csak rontani tud a helyzeteken.
 Vegyünk is néhány példát ezek közül a kategóriák közül, hogy lássuk, mire is gondolok; kezdjük az emészthetőbb típust, a rajzfilmeket:

 - Vuk – gyerekkorom egyik kedvence, de a mai napig imádom. A remek és beszédes rajzolás mellett nagyon jó a sztorija is, sok
     mondanivalóval megtűzdelve, de gyerekek és felnőttek számára egyaránt érthetően tálalva.

 - Macskafogó – húzósabb az előzőnél, inkább a látványos-poénos kategóriába tartozik, így nem mindenkinek fog tetszeni, de
     alapvetően egy jó borsos humorral és társadalomkritikával megáldott mű, amibe a modernebb rajzfilmtechnikákat is beleszőtték a
     látvány érdekében, valamint már megjelenik elég erősen a technológia is a filmben, amit akkoriban kevés rajzfilmbe mertek
     beletenni, és még kevesebb esetében működött a dolog – pl tankok, lőfegyverek, robotok.

 - Shrek – hát a mai fiatalságnak úgy gondolom nem nagyon kell bemutatni, mindenki látta legalább egyszer. Az alkotás főként a humort
     használja eszközül, egy kifacsart világképpel társítva. Ezt a kétkezes fegyvert pedig jól az emberek szeme közé vágja, így miközben
     jókat vidulunk az eseményeken, ileltve animációkon, egy társadalmi elvárásnak is jó nagy fricskát dob a film, mégpedig „a testi
     tökéletesség a jó” hozzáállást pécézve ki, és azt hiszem igencsak kibelezi a vásznon (nem szó szerint ;) ) a mai napig fennálló
     egyetemes hozzáállásbeli problémát.

- Így neveld a sárkányodat – az egyik legújabb animációs film, amire azt mondom, hogy a szórakoztató mivolta mellett kellemes
     mondanivalója is akad. Szintén egy komoly eszköze a humor, de a „nem feltétlen rossz, csak mert más” kijelentést igen komolyan
     körbejárja, több szemszögből is megvilágítva. És itt már egy emberibb világfelállítással operálnak, aminek következtében jobban
     testközelbe hozza a mondanivaló lényegét. Oké, vannak benne sárkányok. De attól még az emberek vannak középpontban, és a
     legendás lényeknek is igen komoly mértékben emberi személyiségeket adtak, aminek következtében sokkal jobban befogadható a
     mondanivalója is.

 No vegyük elő az animéket is néhány példában:

 - Final Fantasy – A harc szelleme – ez a film egy kevéssé animés megjelenítéssel dolgozik, ezért is hoztam fel első példának.
     Emészthetőbb a nem ehhez a stílushoz vonzódók számára, mint a legtöbb egyéb alkotás a rajzolása miatt, így aki ismerkedni kíván
     a műfajjal, ezt ajánlom neki. :) Node hogy a sztori is szóba kerüljön: egy közeljövő-beli, posztapokalliptikus világba dob a film, ahol
     remek látvánnyal, és egy kellemesen megcsavart sztorival vágja az emberek képébe saját gyarlóságukat. Szépen felvezit, majd
     belecsapja a menet végén a labdát az ember képébe, hogy „ez vagy te! Még a civilizáció összeomlásának a szélén is a saját
     pecsenyédet sütögeted, legyen bármilyen következménye a dolgonak!”

 - Attack on titan – ez már egy sorozat, de bátran tudom ajánlani mindenkinek. Néhol ugyan kicsit vontatott, de az első évad
     után bátran merem állítani, hogy brutálisan jó és csavaros a sztorija, a látványvilág szintén marha jó, és van egy nagyon nagy plusz
     az egyéb filmekhez képest: bárki meghalhat. Kicsit olyan ilyen szempontból, mint a Trónok harca, azzal a különbséggel, hogy ebben
     világban ha nem harcolsz, akkor kb csak egy mozgóbüfé kínálatából szökött kaja vagy; ha harcolsz akkor is, de akkor talán túléled.
     És nagyon jól kihozza a sorozat ezt a vonalat, ugyanis itt nem hősködik mindenki, mint egy átlagos filmben/rajzfilmben, mert hogy
     „fennkölt cél a barátaimat/bajtársaimat védve meghalni” merthogy itt marhára nem biztos, hogy egy hajszálnyit is változtat bármin
     az önfeláldozás meg a legtöbb ember nem fog ugrálni az örömtől, hogy a saját életét kockára tegye (minimum), bármit mutatnak is a
     filmekben. Itt nincs tár, ami kifogyjon, kard, ami kicsorbuljon, vagy bezárható nagykapuk. A sorozat legeljén már erőteljese
     képentörlésként érkezik a tény: itt nem lehet elbújni.

 - Full metal alchemist – Brotherhood – szintén egy sorozatról van szó, de ezt már befejezték jó ideje. Aki igazi csavaros sztorira vágyik,
     bátran essen neki. Garantálom, hogy az utolsó részben is meg fog döbbenni az újabb csavar(ok)on. Folyamatosan csavarják a
     sztorit, de következetesen, egy nagyon komoly fő vonal mentén, amit szintén megcsavarnak párszor, nem elégednek meg a
     mellészálak pöckölésével. Remek humora is van emellé a sorozatnak, bár nem ez a fő eszköze a szórakoztatásban, hanem az imént
     bemutatott sztorivezetés. Emellé párosul egyébkén egy igen komoly sor mondanivaló is, de ebbe itt nem megyek bele, mert
     naphosszat írhatnám a dolgot, akkor se lennék kész vele. Szintén csak ajánlani tudom, bár itt már erőteljesebben megjelennek az
     animés megjelnítési formák, így erre fel kell készülni. De ha nekimegy az ember, pár részt megnéz belőle, akkor garantáltan inni fogja
     a végéig az egészet, annyira zseniális a felépítése.

 No hát így a végére egykérdést szeretnék feltenni, és remélem jönnek tippek még ennek kapcsán:
 Ki mit ajánlana és miért? (Légyen akár sorozat, akár film.)