Mindenkinek feltűnhetett már - főleg a fiatalabb generációknál -, hogy mindig mindenhol a telefonon kell pötyörészni a facebookot.
Órán, buszon, buliban, kocsmában, boltban, moziban, de még a wc-n is! Mert muszáj mindig, mindent kiposztolni rögtön. Mert nem ér ám az rá, amíg épp unalmas időiben az ember otthon felugrik netezni. Meg ugye azt is ki kell posztolni, hogy mit alkotott a wc-n, és mekkorát. Elvégre enélkül, meg a hasonló infók nélkül az emberek tuti teljesen befordulnának, és rosszul lennének a tudattól, hogy lemaratak valamiről... ;)
Nem? Miaz hogy nem?! Te NEM így szoktad....?! ÉS MÉG ÉLSZ.....?!?!
Igen. ÉN élek. És te....? A facebookon kívül ismersz még valamit....? Ohh, majd elfeledtem, igen, a fb még arról is gondoskodik, hogy játékok, meg egyéb alkalmazások legyenek fenn, biztos, ami biztos. Mer a sok "menő" fiatalnak muszáj mindent fészen csinálni.
Igen, tudom, kissé elragadtattam magam. Hogy miért is? Mert manapság az lett a menő, ha elmegy bulizni a banda, és mindenki csak vedel, és nyomkodja közbe a telefonon a posztokat. Mer annyira jó a buli, hogy azt ki kell posztolni. De ha tényleg annyira élvezi a bulit a banda, akkor miért is lóg tízből kilenc az adatlapján.....? :D
No az egyik kedvenc példám az volt ezzel kapcsolatban, hogy ültünk haverokkal egy koktélbárban, egyik ismerősünk nagy nehezen kiügyeskedte, hogy a félrecsúszott asztalfoglalás mégiscsak meglegyen (hát nahh, a csinos hölgyek általában megoldják az ilyet, ez volt a mi szerencsénk :D ). És nagyon jól el is voltunk, iszogattunk, beszélgettünk, elvidultunk, mint heringek a dobozban.
Aztán megjött az a banda, akiket betettek arra a helyre, amit elvileg nekünk kellett volna fenntartani. Eleve ferde szemmel néztünk a bagázsra, elvégre majdnem csúnyán póruljártunk az esti programot illetően, aztán a végén már nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy röhögjek rajtuk.
Kéremszépen miután lecuccoltak, tíz perc alatt kb mindegyik eldöntötte, hogy mit is akar inni, ki is hozták maguknak, közbe megjött a szülinapos, mert mint kiderült meglepibuliról volt szó. Hát először úgy voltam vele, hogy egye penész buldogat néki, legalább jó csapat kapta meg a "helyünket". Naja. Aztán maximum húsz perccel a megérkezésük után már a nagyjából 13-15 emberkéből legalább 10 a mobilját pötyögtette. De még csak nem is foglalkoztak egymással, azt leszámítva, hogy néha kiment a pulthoz egy-egy tag, hogy hozzon piát még, ilyenkor mindegyik mint éji vad a vérszagra, felnézett, és sorolta, hogy neki mit hozzanak. Miután visszatért egy-egy újab kör a pulttól, mindig megköszönték, kijelentették, milyen baromi jó a buli, helyeseltek eme kijelentésre, majd visszafordultak a telefonokhoz. Csak hogy emelje a dolog fényét, a szülinapos is ugyanúgy a mobilját bizgatta...:D
Az az egy-két, max három fő, akik nem a telefonukat bújták megállás nélkül, elbeszélgettek mellettük, le se szarták, ki mit csinál.
Ja meg a selfie azért ment pár. Mert azt mindenképp kell. Ha nincs egy buliban legalább egy kép lekattintva a csücsörítős pofázmányáról valakinek (fiúk esetében sörrel a kézben, atomrészegen), akkor már nem is volt ott, ő "nem tud élni". Haláli. És még én magamról hittem azt, hogy kezdek bekockulni, csak mert otthon, amikor nincs egyéb dolgom, viszonylag sokszor kötök ki a gép előtt.
Látod...? ÍGY kell ezt. És már azon se lepődnék meg, ha lennének, akik ezt a képet is komolyan veszik. Annyira be van szűkülve a mai társadalom a facebookra, meg a telefonokra, főleg ha a kettőt együtt is lehet csinálni, hogy az valami fenomenális. De amikor szóváteszem, hogy "haver, legalább amikor ketten ülünk és beszélgetünk, legalább akkor ne vedd már elő percenként azt a szart!", akkor még én vagyok az idióta, mert nem értem meg, hogy az NAGYON fontos dolog volt, amit "csak gyorsan" megoldott. Aztán otthonról látom, hogy ki van téve 20 megosztott kép azalatt az időszak alatt, amikor elvileg velem beszélgetett. De azért megy a csodálkozás, hogy miért szelektálom ki időről időre az ismerősöket face-en.
És akkor itt is vagyunk egy másik kedvenc mókámnál, a fb-ot illetően: az ismerősök.
Az az egyik fele, hogy köszönni az utcán egyik se tud, tisztelet a kivételnek. Én szerencsére megválogatom az ismerőseim, így igen ritka, hogy ha összefutunk valahol az utcán, akkor ne köszönnénk egymásnak. De sajnos ez nem jellemző manapság. Csak legyen meg az 5000 ismerős, mert az a menő, legyen minden profilkép alatt hat milla like, legyen kitéve napi 8 selfie, és 50 állapotfrissítés, az éppen aktuális semmitmondó bejelentésekkel. AKKOR leszel menő. Mert AZ mutatja, hogy te élsz!
Hát most nem? De. MONDOM DE!
Ugye hogy ugye? Ez így a normális nem? Sajnos manapság igen. Manapság nem menő összeülni egy beszélgetésre, ahol tényleg beszélgetünk is, nem követendő példa egy-egy összeröffenés mondjuk egy jó kis társasjátékozásra. Ja meg ha valakinek gondja van, akkor azt elég csak kiposztolni néhány príma életbölcsességben fb-ra, és már meg is oldódik a dolog! No persze csak azután, miután legalább 50 ember megkérezte minden siránkozós poszt alatt, hogy "jajj, mi történt? mi a baj?".
Én személy szerint iszonyatosan irritálónak tartom, amikor a társaságomban van valaki, és pötyögi a telefont. Nem érdekel miről van szó, egy-egy sms/üzenet aszondom, hogy belefér. De ha már harmadszor, negyedszer, sokadszor kerül elő a telefon 5 percen belül, attól sikítófrászt tudok kapni. Egyszerűen nem csak beszűkíti az embert, ez a fajta életmód, de ráadásul még kínos helyzetbe is hozza a másik felet, ha mondjuk történetesen tényleg érdekli, mi van vele. Azt már csak félve suttogom mellé, hogy amúgy rohadtul nagy bunkóság is. Hasonlóképp a fülesen zenehallgatáshoz társaságban. Csak ez utóbbira azért nemigen térek ki, mert annyira elterjedt manapság (sajnálatos módon), hogy eleve feleslegesnek tartom beszélni róla.
Kéretik odafigyelni a fentiekre, de ugye akinek nem inge, az ne vegye magára. :)
És higyjétek el, nektek lesz hosszútávon jobb, ha nem folyton a telefonon pötyögtök, és nem az az életcél, hogy a te profilképed alatt legyen a legtöbb like, meg neked legyen a legtöbb "barátod" fb-n. :)
—————
Nincs hozzászólás.